„Sic itur ad astra – így jutsz fel a csillagokig” mottóval vette kezdetét a magyar egyetemisták legnagyobb tudományos seregszemléje, az Országos Tudományos Diákköri Konferencia. A 37. OTDK megnyitó ünnepségét az Erkel Színházban tartották, az országos megnyitó egyúttal az Állam- és Jogtudományi Szekció kezdetét is ünnepelte, melynek idén egyetemünk ad otthont.
„Nem termékeny lapály, hegyek, ásványok, éghajlat teszik a közerőt, hanem az ész” – Széchenyi István szavaival indította ünnepi beszédét Sulyok Tamás köztársasági elnök, s kiemelte, hogy minden tudományos esemény amellett, hogy felemelő élmény, egyúttal lehetővé teszi az adott szakterületben való diskurzus gyakorlását, egyben egy különleges közösség is, amely erősíti nemcsak az oktatók és hallgatók, hanem a tanár és tanár, valamint a diák és diák közötti kapcsolatokat. Kiemelte, hogy a közös munka egységesíti a tudományos élet szereplőit, s ezáltal az együttműködést erősíti, amely végső soron minden közösség ereje. A nemzet örökségének hordozóiként a lehetőség mindenkiben ott rejlik, rajtunk múlik, hogy élünk-e ezekkel a lehetőségekkel. Kiemelte, hogy Széchenyit egész életében a szomjas kíváncsiság vezérelte, mindig minél több ismeretre vágyott, s ha tehette mindig olvasott, ebben ma is példaképünk lehet – zárta köszöntőjét az államfő.
„…fecseg a felszín, hallgat a mély” – Weiszburg Tamás, az OTDT elnöke József Attila sorával kezdte megnyitó beszédét, s utalt arra, hogy az oktatás mindig hosszú távú műfaj, leginkább egy befektetés, amelyre nagyobb távlatokban szükséges tekintenünk. Bár a búza növekedése látványos, a diófát is évente gondozni kell, hogy végül nagy és erős fává legyen. Az oktatás területén a pillanatnyi és a hosszú távú célok egyszerre vannak jelen. Hangsúlyozta, hogy a szervezet kezdetben a tudományos utánpótlás kinevelését helyezte középpontba, mára azonban nemcsak a jövő tudósainak felkarolása az egyetlen célja, hanem a kapu kitárása, vagyis annak a lehetőségnek az átadása, amellyel minden olyan hallgató élhet, aki szélesíteni szeretné látásmódját, olyan többletet szeretne kapni, melyet majd későbbi munkájában kamatoztatni tud.
„Személyes találkozás, szakmai készülődés nélkül nem megy előre a világ” – hangsúlyozta köszöntő beszédében Szendrő Péter, az OTDT örökös elnöke, aki a szervezet történetére visszatekintve elmondta, hogy első alkalommal még csak 119 résztvevővel indult a mozgalom, idén pedig több mint 5500 jelentkező mutathatja be tudományos munkáját. Az OTDK egy egyirányú utca, egy olyan szövetség, amely a mester és tanítvány szakmai együttműködése, s amely végső soron a nemzetet szolgálja határon innen és túl. Köszöntőjében Hegelt idézve elmondta, hogy „boldog ember az, aki a tevékenységében a létét élvezi”, de az ebből fakadó öröm sose legyen öncélú ezen a tudományos konferencián sem.
Idén 200 éves az MTA, 2025–2026 a magyar tudomány éve. A 37. OTDK a magyar tudomány évének kiemelt konferenciája. De hogyan lesz a kis magból termőfa? Freund Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke a nemzetben rejlő potenciálra hívta fel a hallgatóság figyelmét, azokra a tudósjelöltekre és lehetőségekre, akik és amelyek nélkül szegényebb lenne az ország. A tudományos eredmények az egyéni boldogságon túl közhasznúak is, egy egész nemzet javára válnak. Az OTDK a legszélesebb bázisú tehetséggondozó műhely, az önképzés, az elitképzés és a tudósképzés színtere. A latin gyökerű elit szó jelentése (’gondosan kiválasztani’) felelősséget hordoz magában: önmagunk szolgálatba állítását a közösségért. Egyéni sikerekről önmagukban nem beszélhetünk, összefogás és együttműködés a kulcsa a tudományos közösségeknek is. A magyar tudósok és a tudomány tevékeny formálói lehetnek a világnak, az OTDK pedig egy olyan lehetőség, ahol a hallgatók a tudomány művelőivé válhatnak, a sok tölgyfa pedig végül erdőt alkothat.
Pósánné Rácz Annamária, a Kulturális és Innovációs Minisztérium felsőoktatásért és felnőttképzésért felelős helyettes államtitkára a szorgalom és tehetség együtteséről, a lelkesedésről, valamint az akaraterőről beszélve méltatta az OTDK intézményét, mint a tehetséggondozás egyedülálló formáját, mely Európában kizárólag Magyarországon működik ilyen formában. Az OTDK méltán nevezhető hungarikumnak, a nemzeti felsőoktatásról szóló törvényben is kiemelt figyelmet kap. A tutoriális jellegű tehetséggondozó műhely a tudományos utánpótlásnevelés fóruma, egy olyan tér, ahol a tudásukat önszorgalomból bővíteni akaró hallgatók szakmai közösséget kapnak. Az OTDK ma már a középiskolás diákok megszólítására is nagy hangsúlyt fektet.
Koltay András, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke az OTDK kapcsán elmondta, a mai korban jóval több minden vonja el a hallgatók figyelmét, így ma még fontosabb, hogy azoknak a fiataloknak, akik viszont többre vágynak, őket minden területen támogathassuk, s ennek egyik legjobb eszköze a TDK és az OTDK. Mindazok, akik nem elégednek meg a készen kapott válaszokkal, kíváncsiak és elmélyült gondolkodásra képesek, nekik kiváló terep tehetségük kibontakoztatására ez a konferencia. Koltay András fontosnak tartja, hogy a most elhangzó előadások ne maradjanak a mozgalom belügyei, ezért a tagozatok nagy részét élőben is követhetik idén az érdeklődők. Az NMHH támogatása azt a célt is szolgálja, hogy a fiatal kutatók egyfajta tudós influenszerekké váljanak, és követendő példák legyenek kortársaik felé, vonzóbbá és ismertebbé téve a tudományos kutatás és tehetséggondozás világát.
Trócsányi László, egyetemünk rektora fontosnak tartja, hogy kiművelt emberfők hagyják el a Károli-egyetem falait, ezért a tehetséggondozás az intézmény egyik legfontosabb prioritása. Az egyetemen működő szakkollégiumok évről évre hozzájárulnak a tehetséges hallgatók fejlődéséhez, a Károli Junior Akadémia pedig hozzájárul ahhoz, hogy a középiskolás diákok megalapozott döntést hozzanak továbbtanulásukat illetően. Egy bibliai képpel élve hozzáfűzte, az okos ember kősziklára építkezik, mert ha feltámadnak a szelek és jön a vihar, a ház nem omlik össze. A konferencián részt vevő hallgatók száma is mutatja, hogy sokan szeretnének kősziklára építkezni, az egyetemi évek alatt többletmunkát vállalva életpályájuk irányát kívánják meghatározni. Rektor úr hangsúlyozta, az OTDK-n minden résztvevő nyertes, hiszen ez a konferencia nem csak a versenyzésről szól: ez a három nap az eddig elvégzett szorgalmas munka ünnepe is.
Balogh Judit, az OTDT Állam- és Jogtudományi Szekció Szakmai Bizottságának elnöke ma már másként értelmezi a konferencia szerepét, mint két évvel ezelőtt. Amíg régebben az eseményt az eredmények megmérettetésének, a másokkal és önmagunkkal való versenyzésnek látta, ma már inkább úgy tekint erre a lehetőségre, mint egy randevúra, ahol fiatal értelmiségek találkoznak. Olyan vakrandi, amely izgalommal tölti el a feleket, ahol beszélgetés, ismerkedés zajlik, majd az esemény után mindkét fél elégedetten, ismeretekkel felvértezve távozik. Ha így tekintünk a konferenciára, akkor nem a versenytársat, hanem a leendő kollégát látjuk a másik emberben – hangsúlyozta. A zsűritagokat megszólítva pedig arra kérte kollégáit, hogy mint jó szülők, úgy kísérjék a fiatalok találkozását, megszólalását.
Vajon a mesterséges intelligencia jelent-e veszélyt a konferenciára? Tehetjük fel a kérdés, Elnök asszony erre reagálva kiemelte, hogy az Állam- és Jogtudományi Szekcióban már a tudományos munka elkészítése is rendkívül nagy eredmény, amelyért jár az elismerés. Lehetséges, hogy adatbázisokban való keresés során előnyben van az MI, rendszerben azonban csak az ember tud még mindig gondolkodni. Vörösmarty kérdésére tehát – „Ment-e a könyvek által a világ elébb?” –ma is igennel felelhetünk.
A megnyitó ünnepségen átadásra került a Roska Tamás Tudományos Előadásért járó elismerés, melyet Tóth Kristóf, egyetemünk doktorandusz hallgatója vehetett át. Tóth Kristóf A szerződési szabadság érvényesülése a visegrádi országok munkajogában, különös tekintettel Magyarországra címmel röviden ismertette tudományos kutatásának főbb téziseit.
Az eseményen Rimaszécsi János bíró, gitárművész zenejátéka emelte az est színvonalát.
A megnyitó rendezvény az alábbi videóban visszanézhető:
