„Belső késztetésnek érzem, hogy a fiataloknak átadjam tapasztalataimat”
Dr. Czine Ágnes alkotmánybíró, gazdasági büntető szakjogász, egyetemi docens. Az egyetem elvégzése után, még az Igazságügyi Minisztérium ösztöndíjasaként a Szentendrei Járásbíróságon kezdte meg munkáját fogalmazóként, utána a Pesti Központi Kerületi Bíróságra nevezték ki büntető bírónak. Dolgozott továbbá a Budakörnyéki Járásbíróságon, 34 évesen már a száz fős bíróság elnöke volt, majd 6 év után a Pest Megyei Bíróság Büntető Kollégiumának Vezetője lett egy elnyert pályázat eredményeként. Szintén pályázat útján a Fővárosi Ítélőtábla Büntető Kollégiumának vezetőjévé nevezte ki az Országos Igazságszolgáltatási Tanács 2003-ban az ítélőtábla megalakulásakor, és majdnem 12 évig látta el ezt a feladatot. Már Magyarország uniós csatlakozását megelőzően foglalkozott a közösségi joggal, később uniós joggal. Kinevezett Európai Jogi Szaktanácsadó Bíró 2009-től, továbbá az Európai Jogi Szaktanácsadó Hálózat – amely egy országos bírósági szervezet – koordinátora, valamint az Európai Igazságügyi Hálózat (European Judicial Network) kinevezett magyarországi kontaktpontja és a CEPEJ (The European Commission for the Efficiency of Justice) magyarországi képviselője volt a 2014-es alkotmánybírói megválasztásáig. A Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Bizottságának albizottságaként tevékenykedő Büntetés-végrehajtási Albizottság tagja, 2016-tól az MTA köztestületi tagja. Tudományos fokozatot (Doctor of Philosophy) szerzett, PhD dolgozatának témája az emberkereskedelem, mint a szervezett bűnözés egyik megjelenési formája volt. Számos hazai és nemzetközi konferencia előadója, résztvevője; többször vett részt hospitációs képzéseken német, svájci bíróságokon és ügyészségeken, illetve a Német Bírói Akadémián. Nagyszámú szakkönyv és egyéb szakcikk szerzője. Rendszeresen publikál, egyik kedvenc kutatási területe a tisztességes eljárás a büntetőeljárásban. A bírói attitűd az egész életét meghatározza; 2010-ben megkapta a Juhász Andor-díj arany fokozatát, melyet bíráknak és igazságügyi alkalmazottaknak ítélnek oda kiemelkedő igazságszolgáltatási tevékenységük és példamutató életpályájuk elismeréseként. Több évtizedes bírói munkásságának tapasztalatait egyetemünk hallgatóival is megosztja, akiknek életszerűen tanítja meg a jogszabályokat különféle izgalmas gyakorlatokon keresztül.
Miért tartja fontosnak, hogy bírói, közéleti és tudományos munkái mellett egyetemünkön is oktasson?
Bírói munkám során rengeteg szakmai élettapasztalatot is szereztem; a Büntetőtörvénykönyvben szinte alig van olyan törvényi tényállás, amelyet ne alkalmaztam volna. Belső késztetésnek érzem, hogy a fiataloknak átadjam tapasztalataimat, melyeket hosszú évek során szereztem meg bíróként. A célom az, hogy a fiatalok ezt a felgyülemlett tudást használják és gyarapítsák – hogy az anyagi- és az eljárásjogot ne csak tananyagként tanulják, hanem lássák és értsék, milyen fontos szerepe van ennek a jogterületnek is a mindennapokban.
Milyen tárgyakat tanít a Károlin?
Jelenleg büntető eljárásjogot tanítok; a nappali és a levelezős hallgatóknak én tartom az előadásokat, és is vizsgáztatom őket, emellett tantárgyjegyzői tisztem is van. Túl ezen, speciális kollégiumokat vezetek, korábban a Bíró a tárgyalóteremben, legutóbb pedig a Perszimuláció nevű speciális kollégium vezetését vállaltam. Ez azt jelenti, hogy jogeseteket adok meg előre a hallgatóknak, és gyakorlatilag „bíróságot alakítunk” az egyetemen, a tanteremben. Megvan mindenkinek a szerepe: valaki az eljáró bírói tanács tagja, és választunk védőt, ügyészt is. A hallgatók megoldják az esetet – fogalmazhatunk úgy is, hogy bíróságot „játszunk”. Egy ilyen perszimulációban sokkal könnyebb elsajátítani a jogi ismereteket, hiszen sajátjuknak érzik az esetet, ők az eljárás résztvevői. Sokkal hatékonyabb ez a módszer, mintha csak elmondanám a tananyagot, lévén a hallgatóknak kell alkalmazni a különféle eljárás- és anyagi jogi szabályokat, amelyek a konkrét eset kapcsán felmerülnek. Ezt az „eljátszást”, perszimulációt a hallgatók nagyon szeretik, hatékonysága miatt is kiemelkedően fontosnak tartom tehát ezt a gyakorlatot. Már itt lehet látni, ki milyen személyiségjegyekkel bír, hogy kiből lesz majd bíró, kiben van meg az ügyvédi attitűd – ezt tanárként csodálatos látni.
Bíróként milyen gyakorlati ismereteket tud átadni a hallgatóknak?
Az előadásokon, gyakorlatokon minden egyes fejezet, paragrafus, eljárási cselekmény mögött egy konkrét, általam elbírált jogeset húzódik. Nyilván könnyebb megmagyarázni a gyakorlaton keresztül az elméletet és a dogmatikát, így ezeket az eseteket beleszövöm az előadásba. Egy alkalommal azt próbáltam összeszámolni, hogy hány büntető ügyet bíráltam el az elmúlt években, és úgy számoltam, a 30 évig tartó bírói hivatásom gyakorlása során ez a szám meghaladta a háromezret. Ez több mint háromezer érző ember, életviszony, személyes és családi sors… Mindez óriási felelősséget jelent, egyúttal hatalmas lehetőség is arra, hogy különleges, gyakorlati ismereteket tudjak átadni a hallgatóknak. A bírói lét továbbá alázattal és komoly felelősséggel járó hivatás, amely komoly lehetőséget is jelent a jogi- és élettapasztalat gyűjtésére.
Milyennek látja a fiatalok közéleti elköteleződését?
Örülök, hogy olyan szellemiségű, vezetésű egyetemen taníthatok, ahol a tehetséggondozás az egész egyetemen komoly érték, és a kiemelkedő képességű hallgatókat az egyetem nem csak „gondozza”, hanem próbálja felkészíteni a társadalmi problémákra érzékeny, szakmailag igényes értelmiségi feladatok ellátására is. Egyetemünk rektora, Prof. Dr. Balla Péter júniusban együttműködési megállapodást írt alá a TeMA Tehetség Menedzsment Alapítvány elnök-kurátorával, és így újabb lehetőség nyílik arra, hogy a Károlis diákok ösztöndíjakra pályázzanak, mentor-programban vegyenek részt, gyakornoki lehetőséget szerezzenek. Dr. Törő Csaba, a Jogi Kar dékánja és vezetőtársai, valamint a kar tanárai is tanári hivatásuk, feladataik fontos szeleteként tekintenek a tehetséggondozásra.
A kari tehetséggondozásról készült kiadvány pontosan megmutatja az elért eredményeket. A Bocskai István Szakkollégium, amely a karon működik, a tehetséggondozás fellegvára, és a különböző szakmai versenyeken elért eredmények is azt mutatják, hogy az ott lévő hallgatók valóban komolyan készülnek a jogászi hivatásra. Emellett nagyon fontosnak tartom azt a programot is, amely a diploma megszerzése után a tehetségeket és a kar hallgatóit figyelemmel kíséri, hogyan boldogulnak a mindennapokban. Az elhelyezkedési statisztikai mutatókra is büszkék lehetünk. Ugyanakkor sohasem szabad megelégedni az elért eredményekkel.
Azt is el kell mondanom, hogy a fiatalok egy része meglátásom szerint passzív szemlélő, aki nem vesz részt a közéletben. Túl ezen, gondolatait és érzelmeit sem fejezi ki, inkább magába fordul; még a kisebb közösségekhez sem tartozik, és nem is akar hatni a közösségre. Van véleménye, de ezt nem akarja közölni a társaival. Ugyanakkor vannak olyan fiatalok is, szerencsére szép számmal, akik igenis szeretnék befolyásolni a szűkebb és a tágabb környezetüket. Erre jó példa lehet az OTDK – ennek megszervezésében találunk olyan érdeklődő, nyitott és elkötelezett fiatalokat, akik demonstrátorok, és versenyeken vesznek részt.
Öröm számomra, hogy a Károli joghallgatói milyen szép eredményeket értek el az OTDK-n és más tanulmányi versenyeken, például a perbeszédversenyeken. Ezek a résztvevők olyan tudással és elkötelezettséggel rendelkeznek már huszonévesen, amit tágra nyílt szemekkel figyelünk. Immáron második éve egy olyan tehetséggondozó programban veszek részt, melynek célja a kivételesen tehetséges diákok felkutatása és segítése. Az egyik mentoráltam 12 nyelven beszél, de ismerek olyat is, aki különféle tárgyak készítésével autista fiatalok életét teszi könnyebbé. Nagyszerű látni, hogy olyan diákok is vannak, akik ennyire különleges élettel, tettvággyal rendelkeznek.
Meglátása szerint milyen egy hiteles bíró?
Egykori kollégáimmal a Fővárosi Ítélőtáblán mindig azt mondtuk, hogy a hiteles bíró egyben hiteles ember is. Ez egy általános megközelítés, melyet Juhász Andor egykori kúriai elnök pontosabban és szebben így fogalmazott meg: a hiteles és jó bíró jellemzői a bölcsesség, az élettapasztalat, a kristálytiszta szellem, a becsületes és jól érző szív. Sólyom Andor, a Győri Ítélőtábla egykori elnökének megközelítése is megragadja a lényegét egy hiteles bírónak – szerinte az előbb említett tulajdonságokat a bírói lelkiismeret egészíti ki, amely „alabárdos őrként áll”, és befolyásolja, kíséri a bírót, akinek a törvény szigora és a méltányosság között is döntenie kell. E két kiváló ember szavaival teljesen egyetértek, én is ezeket figyelembe véve gyakoroltam büntető bírói hivatásomat.
Milyen változásokat hozott az életében az alkotmánybírói kinevezése?
„Rendes” bíróként elsősorban a tételes jogot kellett alkalmaznom, alkotmánybíróként azonban ezt össze kell vetnem az Alaptörvénnyel, ami nemes kihívást jelent. Rendkívülinek tartom, hogy az Alaptörvény megváltoztatta a korábbi rendszert és az alkotmánybírói munkát, és az ügyek több mint 85%-a ma már alkotmányjogi panasz, vagyis a jogerős bírósági ítéletek ellen fordulnak az alkotmánybírósághoz.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszok elbírálása során a lezárt bírói ítéleteket vizsgálja felül, az ügyek legnagyobb részét ez képezi. Mindez azért is fontos, mert volt bíróként sokkal könnyebb helyzetben vagyok a szakmai tapasztalataim miatt. Kinevezésem a jogterületek bővülését is jelentette, hiszen az alkotmánybíróságon polgári, közigazgatási ügyek is vannak a büntető ügyeken kívül. A már említett tanulás mindig jelen volt az életemben, az egyetem elvégzése után is számos képzésen vettem részt, a munkám legnagyobb részét azonban az ügyek „tanulása”, a tárgyalásra való felkészülés és a határozatok írásba foglalása jelentette. Az alkotmánybírónak viszont univerzálisnak kell lennie, ahogyan az egyik kollégám mondja.
Számos kutatási területe ismert. Kiemelné ezek közül a legfontosabbat?
Valójában nehéz leszűkítenem az általam kutatott területeket, hiszen nagyon sok esettel találkoztam a bírói praxisom során. Mégis, a legfontosabb kutatási területeim közül a kényszerintézkedéseket emelném ki. A HVG-Orac Lap- és Könyvkiadó számára immáron több mint 10 éve írok szakkommentárokat, mely témakörben jelentős irodalmat hoztam így létre. Ez egy nagyon fontos terület, hiszen az emberi jogok közül a személyi szabadság elvonása érinti az egyik leghátrányosabb módon a terhelteket. Kiemelném továbbá a tisztességes eljárást is, de számos olyan területe van még az anyagi eljárásjognak, amelyet kutattam – legyen szó a zaklatásról, szervezett bűnözésről vagy gazdasági bűncselekményről. Foglalkozom továbbá uniós joggal, társaimmal együtt írtam könyvet a strasbourgi és a luxembourgi bíróság szervezetéről, esetjogáról és a magyar büntető eljárásjoggal való kapcsolatáról. Természetes, hogy figyelemmel kísérem mindkét bíróság esetjogát, hiszen a nyitottság, az egyes nemzeti alkotmánybíróságok munkájának, az uniós jognak a figyelemmel kísérése, és a strasbourgi esetjog ismerete a munkámhoz kapcsolódó evidencia.
Annak idején miért fordult éppen a büntetőjog irányába?
A büntetőjognak létezik egy „különlegessége” – a büntetőjogi felelősség kérdése a mindennapokban sokkal látványosabban és érzékelhetőbben jelen van, ha csak arra gondolunk, hogy a híradások napi szinten tudósítanak a bűnesetekről, illetve az emberek jog- és igazságérzete is erősebben szólal meg ilyenkor, mint egy polgári eset kapcsán. A büntetőjog a joghallgatók figyelmét is korábban felkelti, sőt sokkal hamarabb is találkoznak egy-egy büntetőjogi esettel, mint egy polgári jogi üggyel. Később, mikor bírósági fogalmazó voltam, a bírótársaim a polgári jog irányába próbáltak terelni. A polgári jogviszonyok is rendkívül fontos, szerteágazó és sokszor szívbemarkoló ügyekként jelennek meg – gondoljunk csak egy gyermek-elhelyezési kérdésre – de valahogy a büntetőjog közelebb állt a szívemhez.
Mit nevezhetünk tisztességes eljárásnak?
A fogalomnak – bár hatalmas irodalma van – az Alaptörvényben és a Büntetőeljárási törvényben is megtalálható a tartalmi megjelenése. Azonban az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságjogok Védelméről szóló Egyezmény, amelyet az 1993. évi XXXI. tv.-ben hirdettek ki, szintén rögzíti a fogalmat, sokszor más értelmezési tartománnyal. Az Alaptörvény szerint a tisztességes eljárás azt jelenti, hogy független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el az ügyeket.
Véleményem szerint a legszebb megfogalmazást az Alkotmánybíróság adta. Ebben az értelemben a tisztességes eljárás (fair trial) az Alkotmánybíróság e döntésében kimunkált alkotmányos mérce szerint „olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint az összes részletszabály betartása dacára lehet az eljárás méltánytalan vagy igazságtalan, avagy nem tisztességes.”
Egy konkrét strasbourgi esetjoggal szeretném szemléltetni a fogalom lényegét. Előfordul, hogy konkrét szabályt nem sértenek meg, mégsem tisztességesen járnak el a bíróságok, hatóságok. Ebben az ügyben a vádlottakat a tárgyalás előtti napon szállítják a tárgyalás színhelyére, Madridba, emiatt 400 kilométert kell utazniuk éjszaka. Túl ezen, nem jutottak hozzá minden iratanyaghoz, ami megillette őket, és reggel tudják meg, hogy a háromtagú bírói tanácsban két bíró személye megváltozott. Az iratmegismerésen kívül a bíróság nem sértett meg konkrét eljárási szabályokat, de a védekezéshez való jog az éjszakai utazás miatt nyilván nem volt teljesen biztosítva, mert kimerülten, fáradtan érkezetek a tárgyalásra a vádlottak. Másrészt az a tény, hogy a tárgyalás reggelén derült ki, hogy olyan bírák vesznek részt az ügy elbírálásában, akik korábban nem voltak a bírói tanács tagjai, joggal veti fel azt a kérdést, hogy egyáltalán ismerik-e az ügy iratait, illetve milyen mélységig tudtak felkészülni az ügy elbírálására.
Ki tudna emelni egy különleges esetet bírói pályafutásából?
A bírói titoktartás engem is köt, így nyilván nem nevezhetek meg egyetlen esetet sem név szerint. Mégis, szívesen megosztom az egyik esetemet, amely számomra óriási elismerést, pozitív visszaigazolást jelentett. Elítéltem egy vádlottat, aki vagyon elleni bűncselekményt követett el társaival együtt, büntetése három év végrehajtandó szabadságvesztés volt. Szabadulásakor – három év elteltével a bíróság elnöke voltam – barátjával együtt eljött hozzám a fogadóórámra. Azt kérte tőlem, hogy a barátja ügyét is én tárgyaljam. Míg ügyvédet lehet választani, a bíróság esetében ez úgy érvényesül, hogy senkit sem lehet elvonni a törvényes bírájától, vagyis, a hatásköri és illetékességi szabályok, illetve az ügyelosztási rend ezt pontosan meghatározza, hogy ki tárgyalja egy-egy vádlott ügyét. Annak az embernek az ügye egy másik bírósághoz tartozott. Számomra mégis hatalmas elismerés volt, hiszen az a vádlott, akit elítéltem, azt kérte tőlem, hogy a barátja ügyét is bíráljam el, vagyis azt jelezte, hogy tisztességesnek tartotta a lefolytatott büntető eljárást.
Jogi szempontból miért volt fontos a 2011-es alkotmány-módosítás?
Elsődlegesen azért, mert az egyéni jogvédelem az alkotmányjogi panaszokon keresztül még jobban kiteljesedett. Túl ezen, azt lehet megállapítani, hogy sikerült egy minden vonatkozásában európai alkotmányt létrehozni, amely figyelembe veszi a nemzeti és az európai értékeket is. Nagyon érdekesnek találom azt, hogy a tisztességes eljárás jelentősége például sokkal egyértelműbben megjelenik az új alkotmányban, az Alaptörvényben. Az általam kikért statisztika szerint háromszor annyian hivatkoznak a tisztességes eljárás sérelmére a különféle bírói, hatósági eljárásokat követően, ezeket az eljárásokat sérelmezve, mint a jogállamiság, jogbiztonság megsértésére.
Milyennek látja ennek társadalmi fogadtatását?
Azt látom, hogy a társadalom nagyobb része elfogadta az új Alaptörvényt, bár kezdetben nagyon sok kritikai észrevétel fogalmazódott meg. Ebben az évben lett az új Alaptörvény öt éves (a hatályba lépéstől számítva), és az ebből az alkalomból rendezett konferenciákon, szakmai fórumokon illetve előadásokon több olyan visszajelzést hallottunk, amelyből kiderül: a társadalom nagy többsége elégedett az Alaptörvénnyel.
