Történeti áttekintés

Dr. Homicskó Árpád Olivér

A kecskeméti jogakadémia szervezete

A kecskeméti református vallásfelekezet már a 16. században gondoskodott híveinek magas szintű oktatásáról, hiszen tanintézetében – más protestáns iskolák gyakorlatát követve –, szélesebb körben is folyt tudományos képzés. A tanintézet osztályainak száma ugyan változó volt, de a 19. század első felében már kollégiumi szervezetben folyt a módszeres jogi oktatás, amelyben 1831-től e tárgyakat már két évfolyamon lehetett hallgatni. A város és a környék lakossága méltó környezetet is teremtett, így az intézet már ebben az évben új épülethez jutott. Ekkor nyitották meg a főiskolai tagozatnak első évfolyamát is, majd a következő években pedig a további egy-egy évfolyamot, úgyhogy a bölcsészeti, jogi és hittani szakból álló egész főiskolai tagozat, 1831 és 1836 között teljessé vált. 1835-ben a király a kecskeméti intézetet a rivális Nagykőrössel szemben, líceumi rangra emelte. Megszületett az egyházon belüli elismerés is, hiszen 1840-ben az Egyetemes Konvent a tanintézetet a debreceni, a pataki és a pápai kollégiumokkal egyenlő rangúvá nyilvánította.
    1849-től 1860-ig, mint a többi felekezeti jogi főiskolán, császári rendeletre szünetelt a tanítás, de az 1860/1861. tanévvel, a reményteli alkotmányos légkörben újra kezdetét vehette a szervezett képzés. A fokozatosan kiépülő polgári társadalom minden szektorában egyre több jogászra volt szükség. A neoabszolutista időszak hivatalnok-igényét tekintetbe véve, 1855-től az állami jogakadémiákat három évesre fejlesztették, ám a szigorúan „tudományos tárgyakat”, mint a római jog, a jogtörténet vagy a közgazdaságtan, osztrák mintára kizárólag az egyetemek oktatták. A felekezeti stúdiumok bizonyítványait csak akkor fogadták el, ha megfeleltek az állami tanintézetek normáinak, tehát bírósági államvizsga kivételére kaptak engedélyt, legalább hat tanszékük volt és a bölcsészeti oktatástól elkülönült, saját jogi tanfolyamaik voltak. Az átszervezések megtörténte után, a felekezeti jogiskolák sora kezdte újra működését. 1863-ban Kecskeméten a megkívánt 3. évfolyamot is beindították. Ezt már akkor is a város törvényhatósági bizottsága tette lehetővé azzal, hogy a Jogakadémia szabályszerű átalakításához szükséges anyagi hozzájárulást biztosította.  Kecskemét jogi tanintézete már ekkor sajátos helyzetben volt, hiszen a Dunamelléki Református Egyházkerület, a Kecskeméti Református Egyházközség és a katolikus többségű város által közösen fenntartott intézményként, szemléletében nyitott és kooperációra hajló nevelési és oktatási gyakorlatot honosított meg. Egy 1863-as, a város és az egyházközség között létrejött megállapodás szerint, református jellege ellenére lehettek – mint ahogyan voltak is – katolikus tanárai, mint pl. a később Budapestre került híres perjogász, Magyary Géza.

A tanulmány teljes szövege itt érhető el.

(Részlet A Kecskeméti Református Jogakadémia története 1875-1949 című kötetből, KRE ÁJK, Budapest 2019. Szerzők: Dr. Homicskó Árpád Olivér, Nánási László, Stipta István, Törő Csaba)