TÁJÉKOZTATÁS MINISZTERELNÖKI BEJELENTÉSSEL KAPCSOLATOS INTÉZKEDÉSEKRŐL

Bocskai István Állam- és Jogtudományi Szakkollégium

A Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának Bocskai István Állam- és Jogtudományi Szakkollégiuma a jogászhallgatók szellemi és közösségi műhelyeként működik.

A szakkollégium magas színvonalú szakmai képzést folytató, közösségformáló, autonóm intézmény, melynek célja hogy saját szakmai program kidolgozásával minőségi szakmai képzést nyújtson, segítve ezzel a kiemelkedő képességű hallgatók tehetséggondozását, a társadalmi problémákra érzékeny, szakmailag igényes értelmiség kinevelését, közéleti szerepvállalását. A szakkollégium célja továbbá, hogy tagjait a tárgyi és személyi feltételek megteremtésével az értelmiségi feladatokra, a tudományok és a kultúra fejlesztését célzó önálló tevékenységre is felkészítse. E célok elérése érdekében tagjaink ún. Szakmai Kollégiumokban kutatási területüknek megfelelően végzik szakmai munkájukat.

Névadónk

Kismarjai Bocskai István (Kolozsvár, 1557. január 1. – Kassa, 1606. december 29.) magyar államférfi, Bihar vármegye főispánja, 1605 és 1606 között Erdély fejedelme. A három részre szakadt Magyarország egyik jelentős hadvezére és az Erdélyi Fejedelemség további jövőjét meghatározó politikai vezető.

Bocskai István egyetemes magyar történelmi örökség, akinek életét, tevékenységét sok szál fűzte szorosan Erdélyhez, mi több: ő jelölte ki pontosan Erdély történelmi szerepét a három részre szakadt Magyarország keretében.

Az általa vezetett szabadságharc nagy eredménye, hogy a török és a Habsburg császári hatalommal szemben biztosította Erdély szuverenitását és a Királyi Magyarország jogállásának megtartását. A tizenöt éves háború lezárásában is elévülhetetlen érdemeket szerzett, továbbá jelentős szerepet játszott a reformációban.

Támogatottsága saját korában is rendkívül erős volt, ami nem csupán katonai sikereinek tulajdonítható: meg tudta szólítani az egész magyarságot, s korát meghaladva nemzetben tudott gondolkodni. Számára nemcsak a kiváltságos rendek jelentették a nemzetet, hanem a nép is. Bocskai zászlói alá állította a magyarság nagy részét, s együtt vitték győzelemre a szabadságharcot.

Végrendeletében eképp búcsúzott híveitől: „Szívem örvend rajta s Istennek nagy hálákat adok, hogy én az országot, mint édes hazámat most mindenféle ellenségtől megszabadult állapotban hagyhatom.”